Várakozott órákból lett gyorsan múló perc,
Mellébeszélésből most hirtelen megölelsz.
És ajkadra súgom mit eddig nem mertem,
Édes kis semmiség volt mit eddig tehettem.
Kérdésedre válaszom kósza hír volt csupán,
Agyam blokkolta megkésett vallomás.
De most ordíthatom, küldhetem a világba,
Hogy megvalósult egy tévelyedő álma.
Spontán és egyszerű ahogyan azt kívántam,
Sejtető és titokzatos idegen pontja a világnak.
Elvesznék benne és végre nem keresem a kiutat,
Kifogás nélkül vállalhatom a múltamat.
Vagy nem is kell, inkább szót se róla,
A régi jég most új fegyencnek olvad.
Hadd küzdjek most végre én valakiért,
Ellenkezni és veszekedni akarok az igazamért.
