Épp elég (újabb dalszöveg próbálkozás)

Vedd el egy részem,
Fess belőlem egy képet,
Tépj szét és fuss el,
Magadtól úgysem kapsz el.

Kellek, mert veszthetsz,
Nehéz sorsodba dönthetsz,
Ismersz, nem értesz,
Kérdezz felelek édes.

Most, vigyél el és ne fájjon, hogy élek,
Figyelj, egyre jobban halványul el a képed,
Segíts, érezzem, hogy neked újra fáj,
Akard, hogy véremmel eggyé válj.
Taszíts el, és harapjál, lelkembe nyomot faragjál,
Engedem most hadd fájjon, heverjen testem a díványon,
Szeress úgy ahogyan soha még, egy utolsó sikoly épp elég ,
Nekem ennyi… most épp elég, elég, elég…

A mámornak vége, most tűnjél el,
Ne akard tudni, hogy miért mész el,
Csak ennyi voltál egy kép és kész,
Nekem ennyi… most épp elég, most épp elég, most épp elég elég elég.

Köszönöm, hogy voltál,
Testemhez apró korbács,
Hidd el szólok ha kell még,
De nekem ennyi…most épp elég, hidd el épp elég, most épp elég, most épp elég

Hullámkarika

Szaladok, tévedek, elbukok,
Felállok sírok majd mosolygok,
Elfojtom, kitörök, dühöngök,
Holnap majd egyedül bolyongok.

Kérdezz, felelek, megijedsz,
Szememből könnycseppet érdemelsz,
Simogatsz, szeretsz még, mosolygok,
Csókolj meg még egyszer hormonom.

Pohárbor, cigi, mámorszín,
Testem az életből friss vért szív.
Szédülök, elkapsz, elesel,
Keljünk most együtt fel, fussunk el.

Szabadon...

Szabadon élj, Szabadon tépj,
Szabadon lesz majd új remény,
Szabadon más, szabadon szép,
Szabadon szebb lesz majd a kép.

A világ a négy fal árnyékába zár,
A betontengerben engem nem találsz,
Mert én az őszi lepkét kergetem,
Fűben fetrengés lesz majd végzetem.

Szabadon élj, Szabadon tépj,
Szabadon lesz majd új remény,
Szabadon más, szabadon szép,
Szabadon szebb lesz majd a kép.

Hadd vesszek el az álmos fényben,
Csak kóstold meg és aztán élvezd,
Most az ízét majd a hangját érezd át,
Ez nem csalás ez a puszta józanság.

Szabadon élj, Szabadon tépj,
Szabadon lesz majd új remény,
Szabadon más, szabadon szép,
Szabadon szebb lesz majd a kép.

Versenyezz most magaddal,
Árnyékoddal, szavaddal,
Ólmos gondok agyadban,
Mosd tisztára a gondokat,
Csak fuss tovább és érezd már,
Szebb lesz így a folytatás,
Csak vedd már észre, mondd már,
A szabadság kell semmi más.

Szabadon élj-élj, Szabadon tépj-tépj,
Szabadon lesz majd új remény,
Szabadon más, szabadon szép,
Szabadon szebb lesz majd a kép-az a rusnya kép.

Az éjszaka...

Halvány fényben felém hajolt,
Halkan nézve egyre csókolt.
Kezemmel lágyan szorítva arcát,
Jeleztem, hogy akarom ajkát.

Elkezdődhet végre a várva várt csoda,
Mintha az egész világ csak a miénk volna.
Hát vesszünk el most benne mind a ketten,
Csábító érintéseddel emelj a fellegekbe.

S ha most azt látod, könnyes a szemem,
Ne félj tőle csak boldogságból teszem,
Ez az az érzés ami már ésszel fel nem fogható,
Erre a gyönyörű pillanatra nincsen már szó.

Rég vártam már erre, nem is hittem benne,
De te jöttél és igaz lett újra a mese.
Te vagy az álmom ez már nem kérdés,
Ne ébressz fel mert nélküled félnék.

Álombál

Nélküled már nem megy,
Csak nézem az órán a percet.
Hosszú nap húz a párnám felé,
De nélküled az egész csak átverés.

Nem lehet álom, ami egyedül ér,
Csókod nélkül az egész semmit sem ér.
És ha nem a te hangod, amivel kezdődik az éj,
Az ég sem lesz majd holnap tiszta kék.

Eljött az éjfél s én még mindig kezedet várom,
S kérdem, mért nem lehet ajkam a szádon,
Hogy hallgasd szívem apró sóhajtását,
Ezzel megédesítsem napod utolsó pillanatát.

Szükség van rád mikor riaszt egy kósza zaj,
Arcomat simító tenyered legyen oltalmam.
Csak még egy pillanatig érezzem, hogy vagy nekem,
S tudjam, hogy az álom bálban van már partnerem.

Volt ami volt lesz ami van...

Csak álom volt az a kétely mi bennem élt,
Csak mámor volt mit láttam, már nem mesél.
Csak egy szerep mit tőlem kaptál nagyon rég,
Csak egy pillanat, ami megfogott az elején.

Kaptál tőlem színeket, egy új egyént,
Kaptál egy boldogságos szép reményt.
Kaptál mit adtam, mit kértél és vársz,
Kaptál mosolyt is könnypárnán.

Többé már nem lesz ki benned csodát lát,
Többé már nem nyitom ki álmod kapuját.
Többé már nem ébreszt a szemem fénye,
Többé már nem lehetsz a szívem éke.

Mostantól én leszek, aki boldogságra vár,
Mostantól elfelejtem a kopár magányt.
Mostantól mással kóstolom a nap ízét,
Mostantól vele élem át a holnap szépét.

Vele talán szépnek látom önmagam,
Vele talán érdemes a bizalmam.
Vele talán igaz lehet a csók,
Vele talán kinyitok egy új ajtót.

Igen ő az ki felsegít a mélyből,
Igen ő az ki engem táplál fényéből,
Igen ő az kinek arca párnámba nyomot hagy,
Igen ő az kit érezni akarok máról holnapra.

Nyílik még a virágon a rét...

A fű a párna, a virág az ágya,
Betakar a szél tegnapról a mára.
A nap sugara kezemet hívja,
Részeges mámorban szólitja táncra.
Melegével lágyan magához láncol,
Szorítása ég a vágytól.
Izzó szemében látszik a parázs,
Bíborvörösre szítja önmagát.
Ebben a táncban csak én lehetek a párja,
Most az se számít ha én leszek a rabszolgája.
Csak tegye azt amit már rég nem kellett,
Adja át magát a pillanat szépségének.
Ne gondoljon a múltra, fogyó hold napjára,
Árnyék legyen a tegnap hajnalára.
Hát gyere csak és vedd el ami vár,
Erre a Napra várok régóta már.

Végre valami jó hír :)

A borongós idő ellenére, úgy látszik hozzám most köszönt be a nyár :) Újra mosolygok és izgatott vagyok... szombaton indulok Máltára egy kedves idegennel... egy álmom válik valóra... tengerpart, repülés stb. Úgy látszik vannak még mesék pedig már kezdtem elveszteni a hitemet. Köszi a hétfői napot mindenkinek és azt is, hogy az estém is jól sikerült :) Csóközön Drágáim :)

"Ti átláttok rajtam de nem láttok belém..."

Szánalmas mosoly ül az arcomra,
Magam se tudom most sírjak e vagy lájkoljak,
Böngészve nézem mámoros perceid,
S képeiddel a monitorom megtelik.

Körülöttem csupa boldog lélek,
Azt írják, hogy kapcsolatban élnek,
S én egyedülállóként szabadon szállhatok,
Az iwiw lovehunterjén párra találhatok?

Ez lenne a 21. század átka?
Fejest ugrunk a plázába.
És már csak az üzenőfalról tájékozódom,
S a reggeli kávét a chaten cukrozom.

Növekvő fenekem csak gyepesedik a gép elé,
Mert a technika oly képet állít elém,
Melyben magam talán szebbnek láthatom,
S boldogságom meglelem egy vadiúj honlapon.

Kis éji zene :)

Szép jó estét Bogárkáim :) fél órája bámulom a monitort mert nem jön az ihlet, próbálkoztam legalább 3 dal átírásával de nagyon nem ment, aztán próbáltam verselni de az sem sikerült, nem jön az ihlet pedig lenne miről írni. Megpróbálom elkerülni a depresszikus hangvételt mivel ma elég jó napom volt :) Na mind1 nem erőltetem tovább szerintem :( Pedig valami nagyon kikivánkozik belőlem. De úgy látszik még nem jött el az ideje, hogy szavakba öntsem.

Hirtelen a földön találtam magam,
De te felhúztál s elakadt a szavam.
Azóta húzol minden nap magaddal,
Szivem táplálod bíztató szavakkal.

Szemedbe nézve látom a csodát,
Egy kisgyerek csendes óhaját,
hogy szeresselek bármi áron,
Szived megpihenhessen párnámon.

Hát legyen úgy én nem félek,
Cserébe semmit sem kérek,
Mosolyunkkal tápláljuk egymást,
Tartson össze a két csillogó szempár.

Ölelj most meg, úgy könnyebb lesz a holnap,
A hajnal találjon mindig a karodban.
S mikor első pillantásom egy új napra száll,
Te legyél ki mosolyával vár.

Nézd mit tettél könnyet csaltál a szemembe,
Elmúlt időn, az emlékeken merengve.
Köszönöm neked, hogy szebbé tetted a világot,
Páratlan ember vagy kit örökké imádok :)

I dont believe you...

Pink: I don't believe you kicsit átírva :)

Csak a képed néz most vissza rám..Olykor..
Nagyon szép volt, most minden perce fáj...Néha..
te köddé válsz se egy jéggé vált,
Tekintettel nézel vissza rám,
Ez sírig tart s ha megbánnád...kár..

Én már rég nem élek,
Eltaszítasz és elfeleded nevem,
Én már nem érzek,
Csak játék volt neked.
De én soha nem felejtek,
Örökké csak téged szeretlek,
De ezt ne engedd,
Nyisd fel a két szemem.

Ne tedd kérlek, ne nézz vissza rám... kérlek...
Csak engedj el s többé ne sajnálj...kérlek,
Csak értem tedd s ha nem kellek, most felejts el s többé ne engedd,ez nem szerelem te jól tudod már... fáj...

Én már rég nem élek,
Eltaszítasz és elfeleded nevem,
Én már nem érzek,
Csak játék volt neked.
De én soha nem felejtek,
Örökké csak téged szeretlek,
De ezt ne engedd,
Nyisd fel a két szemem...Ne öleljen két kezed...most már, talán végleg elmehetsz... Mintha csak érezném a bőrömben de nem vagy már Te mellettem,de mostantól élek nélküled.

Én már rég nem élek,
Eltaszítasz és elfeleded nevem,
Én már nem érzek,
Csak játék volt neked.
De én soha nem felejtek,
Örökké csak téged szeretlek,
De ezt ne engedd,
Nyisd fel a két szemem...többé nem kellesz

Te mindig velem én veled...

Üres vásznam mivel töltsem most meg?
Eljött az idő, hogy nektek kedveskedjem.
Hozzátok szólok most drága barátaim,
Leírom tőletek kapott tanácsaim.
Rímbe szedem, hogy miért és hogyan,
Mitől jó ez a kapcsolat.

Egy életre szól, meg nem szakadhat,
Ha bántasz is harag nem maradhat.
S ha fájó is néha az őszinteség,
Tőled tanuljam meg a leckét.
Állj ki mellettem ha porig aláznak,
Légy ott ha könnyeim csordulnának.

Ezernyi szép emlék bizonyítja,
A barátság egy örök harmónia.
Mosolyunk ha egybefonódik,
Minden gond megoldódik,
S ha az út végén csak a sötétség vár,
Te várjál majd a kapuknál.

S ha szivem egyszer rossz útra vezet,
Tőled akarom hallani, hogy ő már nem szeret.
Legyél velem mindig a magányos napokon,
És táncolj velem, hogy jobb legyen a hangulatom.
Ha elkábulnék csak pofozz fel bátran,
Attól még az eső is elállhat.

S, hogy tőlem mit várhatsz cserébe,
Ott leszek akkor is ha elküldesz a fenébe.
Loholok utánad ha elkóborolnál,
Meghallgatom szived összes bú-baját.
Csak fogdd a kezem és soha ne engedj el,
A barátság felér bármelyik szerelemmel.

Ultimátum...

Elcsépelt mondatok a füleden ki,
Nem tudsz már te szeretni.
Az emlékek is elsárgultak,
Mosolyomra a képek is ráuntak.
Pedig szemem csak érted csillogott,
Túlragyogta a legszebb csillagot.

Testem infulzióra vár,
Rámférne egy tüzes báj,
A lelkemre már orvosság sincs,
Kupidó is csak rám legyint.
Örök boldogtalanságra itéltek,
Talán még egy kortyot nekem is kimérnek.

Ma éjszaka is ultimátomot adok magamnak,
Ahogy azt igértem a tegnapnak, a holnapnak,
A mindenkori bűntudatomnak.
Fogadalmat melyet meg nem szeghetek,
Mellyel megcsaltam már saját lelkemet,
Szerelmemet, szívemet, álmodozó énemet.

Szánalmas és nevettséges érvek,
A szemembe nevetnek éppen.
A tükör sátáni kacajjal bűzlik,
Súgja, hogy vágyam a pokolra küldik.
Elássák a legmélyebb bugyrába,
Ne várjak többé a csodára.

Csak keressem a boldogságom,
Édes mindegy hol találom,
Vagy haggyam, hogy ő megtaláljon,
Örökre két karjába zárjon.
Vele nem egy éjszaka lesz a szerelem,
A hajnallal nem felejti nevemet.

Törjek ki az átkozott körből,
A tűzkarikás sodró erőből.
Rózsaszín felhőkön ne szálljak többé,
Földön járva kevesebb bánat ér.
Minden ismerős, minden barát egy nótát fúj,
Felejtsd el mert tönkretesz piszkosul.

Az én szerelmem a szerelem volt,
Egy átkozott nagy szégyenfolt.
Hajamnál fogva ráncigált,
Törlőrongyként szolgált neki minden porcikám.
Szerelemnek rabja többé már nem leszek,
Afrodité nyilvántartásából töröljék a nevemet.

Hajrá csajok :)

Kapom a telefont merre kéne menni?
Az msn is villog otthon nem marad senki.
Mit vegyünk ma fel?A figurát ribancosra kell venni?
Á nem, ma inkább a mosolyunkat kell odatenni.
10 óra van indulhatnánk végre,
Örülnék ha mindenki ide érne időbe.
Lassan már éjfél de végre megérkezünk,
Mindenki minket vár, de mi táncra éhezünk.
Kezdjük is el had essenek az állak,
Mozgasd a csípőd csurogjanak a nyálak.
Gyerünk a pulthoz, máma még nem ittunk semmit,
Zengjen a csajos himnnusz ebből most kimaradtok uraim.
Jöhet a következő fütyülős bodza,
A 10.-ig nem árt meg ezt mindenki tudja.
Reggelig nem állhat meg a banda,
A busz megvár minket hajnalba.

Ó édes Alkohol

Átjárja testem az édes mámor,
Csábító illata elkap bárhol,
Bárkivel és bárhogyan,
A gyönyör oltárán ez nem nagy áldozat.
Érintsd meg ajkam harapj még,
Tüzes ízed még mindig ég,
Várom a percet, hogy karjaidban legyek,
Selymes ízedben rögtön elveszek.
Ne félts engem, eressz a mélybe,
A pokol kénköves fenekére.
Gyere újra, ne hagyd abba,
Most ne hagyj magamra.
Te legyél a támasz ki mindig imád,
Velem vagy ha eltaszít a világ.
Mosolyt csak te csalhatsz arcomra,
Majd lecsókolod a virradó holnapra.
De tőled nem fáj, ha kétszinű vagy,
Csak legyél velem mindig oly vad,
És járj velem egy utolsó táncot,
Míg el nem kap a mesés álom.

És ne legyek ideges?!

Elmentek mellettem, de nektek ez sem elég,
Rúgtok még egyet rajtam, ó én szegény.
Nem kell a sajnálat, engem ne szánjon senki,
Egy pézsével itt már nem tudsz csodát tenni.
Ja és itt van Mr. ki vagyok én,
Ki úgy bánik velem mintha ostoba lennék.
És igaza is van mert tudja,hogy ugrok,
Kurva nagy szivem van és olyan nincs, hogy nemet mondok.
Használj csak ki hadd álljak be a sorba,
Úgyis mindenki ezt csinálja titokba.
Eladjuk holmi vágyakért magunkat,
De holnap nem lesz ki ajtónkon kopogtat.
Reggel senki nem kérdi, hogy aludtam,
Csak azt várja alázzam meg magamat.
És legyek ott és akkor mikor ő mondja,
Pár percnyi boldogságért legyek ostoba.
A naív libákból a világnak sosem elég,
Az leszek én is a te kedvedért.
És itt vannak még a nagymegmondó p.csák,
Akik azt hiszik körülöttük forog a világ,
S egy lélektiprás piskóta nekik,
Reggelire kávéhoz sebzett szív illik.
Úgy vélik ez a szólásszabadság,
Hátulról támadni az nagylányság.
Annyit üzenek nektek én kérek elnézést,
Egyszer úgyis visszanyal a fagyi ez számomra nem kérdés.
S mielőtt az utolsó trágyalevet is a nyakamba öntitek,
Angolosan távozom tőletek.

Legyen elég! (egy kis dalszöveg, próbálkozom ezzel is)

Mondd csak bébi mire vársz még,
Nyújtod a kezed ez rég nem elég,
Én a karod akarom testem húzza a vágy,
Fogadjunk nem láttál még ilyen cicát?!

Na ülj ide mellém és mondd csak szépen,
Akarod-e még, hogy a tűz még égjen?
Kelj fel és végre legyél már férfi,
Tudsz te élni csak mutasd meg bébi.

Nekem éppen elég ha az ajkad a szám,
Ahogy koslatsz utánam és kattan a zár,
Kapcsolj már villanyt láss mindent mi szép,
Egy szép csinos test neked mindent megér,
Én ismerlek téged ne játszd a szépet,
Mindketten tudjuk ez csak egy éj lesz.
S ha ez nem elég, hát felejtsél el,
Nekem férfi kell hát tünj innen el!

Tegnap még jó volt az édelgős dumád,
Felejts el engem nem vagyok a mamád,
Játszad hát otthon anyunak a szépet,
Ki kiteszi otthon a kiskori képed.

Állj be a sorba és kelj fel reggel,
Én élni akarok és délbe kelek fel,
S ha ez nem tetszik hát fogd be a szád,
Van itt még kandúr aki rám vár.

Nekem éppen elég ha az ajkad a szám,
Ahogy koslatsz utánam és kattan a zár,
Kapcsolj már villanyt láss mindent mi szép,
Egy szép csinos test neked mindent megér,
Én ismerlek téged ne játszd a szépet,
Mindketten tudjuk ez csak egy éj lesz.
S ha ez nem elég, hát felejtsél el,
Nekem férfi kell hát tünj innen el!

Én egy ördög vagyok angyal bőrbe zárva,
Vidáman bolyongok az éjszakába,
S ha engem meglátsz utamba ne állj,
Addig megyek még a hajnal bezár

S ha azt akarod, hogy fogjam be a szám,

Annyit mondok kevés vagy te hozzám,

Bolond lelkem most vadászatra vár,

Ha vérszagot érez jöhet a mocskos bűbáj

Nekem éppen elég ha az ajkad a szám,
Ahogy koslatsz utánam és kattan a zár,
Kapcsolj már villanyt láss mindent mi szép,
Egy szép csinos test neked mindent megér,
Én ismerlek téged ne játszd a szépet,
Mindketten tudjuk ez csak egy éj lesz.

Egy kis aktuális dalszöveg :)

Azt hiszed ismersz,
Tudod, hogy kit versz,
Fiatal vagy, tudod, hogy mit nyersz fogadok!
Lőjj hátba, de fáradt vagyok, nem rohanok!
Csak megrohadok!
szép lassan.
Ez a város felzabál
Derék alatt,
Nem hiszed el?!
Megmutassam?

Hogy "Te velem?" Hogy ez a szerelem?!
Mert a "baszni akarót" meg a "szerelmest"
mindíg keverem.
Hiába jósolsz tenyerem.
Úgy is ki heverem,
Mert ez a fegyelem!
Játszd a hiszékeny,
naív picsát, csak kérlek ne velem!

Egy jó barát
és pont szíven talált!

Nem megy tovább!
Esküszöm megpróbáltam többet nyelni
De túl sok lett a nyál a számban, megfulladok már!
Nem megy tovább!
Nem tudom most már higgadtan kezelni
Beteg dolgokat másképp nézni
Mit tegyek, ha nem bírom a pofád?

Egy kicsi "jó tett"
Nekem is jót tett,
Megteszteltek és túl jó lett az átlagom.
De ez nem jelenti,
hogy kiviszlek majd a hátamon,
Inkább átadom!
Csak szólj és megyek a baltáért,
ha kell még fájdalom

Ennyit a vágyról
Lerúg az ágyról
És ne felejtsünk el beszélgetni
a vagányról,
Aki csak állt a pultnál
és majdnem beszart magától!
Mindez a szagáról...
De ha senki nem látta
a foga között dalt dúdolt a magányról.

Pedig bírtam,
Tőled fogytam tőled meg híztam,
Néha úgy tettem, mintha nevetnék
De belül őszintén sírtam,
Mikor a mesékben a jó tündérnek is
Kiverném a fogát,
Hidd el jobb lesz mindenkinek,
Csak zárd rám a gumiszobát!

Nekem káosz kell nem bírom a rendet, zaj kell ami megöli a csendet, élet kell és szabadság, nem valami ostoba hazugság...

Ez megint ugyanaz a dal, ugyanaz a szar...lassan 11... a normális emberek ilyenkor már a másik oldalukra fordulnak, ellentétben velem. Semmi kedvem aludni, úgyse tudok, csak pörögne az agyam. És ha el is alszom várnak a rémálmok. Nem tudom miért kapom ezt, de nekem ezt dobta a gép. Sokszor eltöprengek rajta milyen oltári nagy bűnt követtem el amiért 5 hónapja ver a jóistenke. Valami megtört bennem, valami elveszett...pedig már készen állok a folytatásra...asszem. Hogyan tovább? Nincs valakinek valami jó ötlete, lehet az a baj, hogy csak én olvasom a blogot tehát erre magamnak kéne válaszolni. De nekem ötletem sincs, ilyenkor szoktam elmenni bulizni addig is nem pörög az agyam. Régen tele voltam ötletekkel, azóta elfelejtettem élni :( A görögök erre azt mondanák hiányzik a kefi belőlem, ami annyit tesz szenvedély, életkedv. Hát igen, azt elpostázták belőlem a világ másik felére. Szerintem ennyi elég is rövid hangulatjelentésnek, valaki elolvassa aztán mély depresszióba zuhan azt meg nem akarom. Nehogy az legyen mint a szomorú vasárnapban... ha valaki nem tudná ott az történik, hogy egy fiatalember ír egy dalt, és ezt hallgatván többen öngyilkosok lettek, nehogy ez történjen veletek mikor a soraimat olvassátok :)

És hirtelen megnyílt a föld alattam...

Egy rét közepén állok, remélem csak álom... hideg szél fúj, fázik az arcom, apró zörejek törik meg a csendet, félelmembe a lábam is beremegett. Remegő testemtől a föld is ketté kíván szakadni, így döntenem kell merre akarok menni. Szívem jobbra húz, az eszem balra... de nyílik a föld nincs sok idő hátra. Pánik járja át szellemem, talán jobb ha mindkettőt elvesztem?! Szivem régóta hamis vágyak rabja, eszem meg csak egy ócska cafka. Repülök most inkább a mélybe, csak az utolsó mámor hadd menjen végbe. Remélem utánnam nyúl egy szánó kéz, mielőtt a fájó mélység felemészt. Elértem a szakadék mélyét, bánatos szemem meredten néz, csak bámul a messzi távolba, sikítana de már nincs hangja. Elvesztem én már régen, napját se tudom az évnek, de hirtelen végeszakad az álomnak, ez most a valóság? Tök olyan mint álmomban :(

Egy kis verselés

Tudom...

Tudom, hogy könnyebb félni,

Ablakon át a hulló esőt nézni,

Belefeledkezni saját bánatodba,

Nem gondolva a holnapodra.

Tudom, hogy könnyebb várni,

Rossz döntéseket utólag bánni,

Ülni a hideg út mentén,

Mely hűsíti szived sebét.

Tudom, hogy könnyebb utálni,

Másokat szennyessel dobálni,

Elhinni, hogy te nem vagy hibás,

Elkerülni a kellemetlen galibát.

Tudom, hogy könnyebb kicsi lány,

De nyisd ki a szíved kapuját,

Kelj fel és kezdj újra élni,

Egy szebb holnapba bízni.

Tudom, hogy neked menni fog,

Mert erős vagy és kibírod,

Sértettség szembeszáll a búval,

S te lesújtod őket a hamuba.

Egy utolsó slukk és vége...

A pontos idő hajnali 2 óra, csak a monitor fénye világít, az utolsó száll cigimet szívom és lassan minden msn ablakot bezárok... monoton egy este ez is, mint az összes többi. Semmi nem változik, minden a régi hónapok óta. Az agyam megállás nélkül jár...gondolkodom...mitől lehetne más.... mitől lehetne jobb... csak magamon segíthetek. Ugyanazok a gondolatok kavarodnak napról napra a fejemben, meg kell törni ezt az átkozott nagy csendet, egy villámcsapás kell amitől az életem újra színes lesz és kivirulok tőle én is. Megállok egy pillanatra...körbenézek...csend...sötétség...hideg ágy... :(

Csend, sötétség hideg ágy,
Nem mehet ez így tovább,
Ugyanaz a bús dal szól,
Érzem nem vagyok jól.
Nap jön nap nap után,
Innen kéne kiszállni már.
De sodor az ár magával,
A magány bújával bajával.
Tenyerembe hajtom fejemet,
Magammal kiutat keresek.
Fejem végleg lehajtom,
Könnycsepp csordul arcomon,
Felnézek az ég felé bizakodva,
Ugye élhetek szebb holnapot várva?!
De fent sem látok fénysugárt,
Csak a magány hűvös dalát.
Elhallgatott a bús zene már,
Aludni térek immár...

Miért?

Mondd mért van az, hogy nem kellek,
A hibás mindig csak én lehetek,
Mondd mért van az, hogy nem felelsz,
Ha kereslek rögtön lekezelsz.

Rúgj csak belém bátran ezt érdemlem
Pedig minden jót csak érted tettem,
Naív voltam igen sebezhető,
Gyenge lélekmelengető.

Ott voltam ha fájt elmondtad ha baj van,
Kérdezhettél bármit sosem voltam zavarban,
Neked nyílt a lelkem, neked éltem én,
Érted kelt a nap, te voltál a fény.

Csak azt kérdem volt-e értelme egyáltalán,
Vagy csak a szép emlék mit hagyunk magunk után,
Ennyit vihetek magammal, egy pár elsárgult fényképet,
Kínzó emlékeit egy kényszerképzetnek.

Mert azt hittem te vagy a nagy megfejtés,
Életemben az első jó döntés,
De most már ez csak egy nagy talány,
Életem kegyetlen színpadán.

Kérdések százai sorakoznak a fejemben,
Hangjuktól nyugalmat nem lelhetek.
S kiből egyszer sugárzott az élet,
Most árnyéka egy magabiztos lénynek.

De kevés a fájdalom kínzom még hát magam,
Bízok és várok még él bennem az akarat.
Ha esélyt se látsz én nem adom fel,
Nem tehetem, pedig nem érlek el.

Pedig nem érsz ennyit régóta már,
De én vagyok a hülye aki még mindig vár
És hiába bántasz és nem figyelsz rám,
Én akkor se fogom be a szám.

Nem hallgatok el és nem érdekel ha szidnak,
Én így élek egy szebb jövőben bízva.
Már senki sem ért meg, talán én se magam,
Csak szívem érez bár szavam elakad.

Mert magyarázat nincs ne is várja senki,
De tudom, hogy még érzek nekem kell tenni,
Tenni azért, hogy megtaláljam elvesztett önmagam,
Még akkor is ha elhagyott egy perc alatt.

Mondd ki olvasod ezeket a sorokat,
Voltál már úgy, hogy számoltad a napokat,
Hiába kérdeztél nem válaszolt senki,
Tudtad, hogy neked kell cselekedni.

Tudtad, hogy a hátad mögött kibeszél a világ,
Kinevet még az is ki a szemedben imád.
Ugye te is tudod, mit érez-e szív,
Mely összetört de bírja még a kínt.

Mert mindenkiben ott a kérdés miért,
Miért hagyott el, mért nem szeret egy kicsit még.
Ha valaki egyszer megízlelte az igaz szerelmet,
Elfeledni nem akarja e édes remeket.

:(

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.



Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem



Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy hozzád szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.


Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.



Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.


Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem





Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.


Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Engedd el...

Ha rá nézel és belepirulsz,vagy ha belép az ajtón s a szíved felgyorsul akkor ő az kiben meglelted önmagad...na hagyjuk ezt :) Nem fárasztok senkit ezzel mert a végén még én is befordulok. Szóval bizonyára mindannyian kerültetek már olyan szituációba, mikor valakinek a látványa elég volt ahhoz, hogy elkezdj izgulni és ha netán beszélgetni is kell vele hülyeségeket hordasz össze... nyugi ez még a legedzettebb emberekkel is (pl. velem) megesik. De ez nem kínos egy darabig mivel ez mindenkinek jóleső látvány, ha észleljük, hogy valakit nagyon megmozgattunk személyiségünkkel, kínézetünkkel, mosolyunkkal vagy akár a két szép szemünkkel. Viszont egy valamire figyelnünk kell még az ilyen felhevült helyzetekben is... a jelekre, az apró visszajelzésekre melyekből leszűrhetjük, hogy felkeltettük-e a partner érdeklődését, mert ha nem akkor ne loholj utána, senki se csináljon hülyét magából, ez nem egy romantikus vígjáték sajnos hanem a rusnya valóság... ebben a mesében ha futsz a herceg után ő nem borul a nyakadba, hanem kinevet beszól egyet és lelép egy IQ nulla cicababával. Bocsi fiúk, lányok de van, hogy el jön az a rész, hogy el kell engedni mégha egy szerelemről is van szó..."elengedem mert szeretem". És nincs olyan, hogy nem lehet rajta túllépni, a francokat nem, kapcsolódj ki, igyál meg valamit, legyél sokat a barátokkal és mikor majd nem várod, na akkor huppan az öledbe álmaid párja, lehet mindig is ott volt a szemed előtt de nem vetted észre. Felszínes a látásunk, az igazi értéket hajlamosak vagyunk nem észrevenni és így óriási lehetőségeket halasztunk el. Egy kis összegzés... járjatok nyitott szemmel a világban és ne gondolkodjatok túl sokat a végén úgyis azokra a kibaszott érzelmekre fogtok hallgatni:)

Elengedlek mert szeretlek,
Elengedlek mert lehengerelsz,
Elengedlek mert kellesz nekem,
Elengedlek mert nem kellek neked.

Elengedlek hát kezdj el élni,
Keress mást de ne a régit.
Ne az én hibáim lásd benne,
Úgy az életed monoton lenne.

Elengedlek de vissza ne nézz,
Összetört szívet nem gyógyít már e kéz.
Ha egyszer összetörted többé ne kívánd,
Lesz majd valaki aki engem is imád.

Elengedlek pedig te voltál a mindenem,
Elengedlek és könnybe lábad a szemem,
Elengedlek s utolsó sóhajommal elszállsz,
Elengedlek s annyit mondok nem kellesz már.