2013. február 5., kedd
Fogadd el így
Csendben, némán tűrni,
Elviselni, egy szót se szólni.
Kérdezni ha felelnek,
Felállni ha temetnek.
Elhinni, hogy csoda lehet a jó,
Hogy jut még a szegénynek ennivaló.
Törni és zúzni és gyorsan rendet rakni,
Nyom nélkül ebben a világban megmaradni.
Mosolyogni, hadd fájjon jobban a kín,
Könnyeket rejteni még érez a szív.
Élni, bízni, előre nézni,
A padló hidegét nem észrevenni.
Terhelni, üvölteni, még egy kicsikét,
Hisz van még benned szusz ami épp elég.
Gyűlölni, szeretni, önfeledten mulatni,
Hisz parancsszóra ki kell majd fakadni.
Szembe hazudni, magasoknak hajolni,
Tanulj meg kisfiam végre magolni.
Elhinni, megbízni, ennyivel beérni,
Itt az ideje mindenbe beletörődni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)