Szóljon az a hang az erembe vájd,
A gitár húrja az soha sem fáj,
Gyorsabban, lüktess az agyamon át,
Egyre csak érezzem, húz ez a tánc.
Eljött a pillanat csak a dob szól,
Kezek mind a magasban tapsol,
S halkan megszólal az érces hang,
Mint kopogó szellem a szívembe mar.
Kelti a szenvedélyt, a rejtett álmot,
Tudja ő azt, hogy mire vágyok.
A pillanat extázisának élek,
Átadom magam a testetöltő zenének.
Löknek és fájhat, a torkom már szárad,
Füstben úszok, csúfos leszek másnap.
De nem szállok ki, ez az est az enyém,
Nem vehetik el, ez az ördögi éj.
Villák a magasban de ne terítsél meg,
Csak engedd el magad és őrülj meg,
Essél át te is a tűzkeresztségen,
Ordíts a fülembe, felejtsd a meséket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése