A pontos idő hajnali 2 óra, csak a monitor fénye világít, az utolsó száll cigimet szívom és lassan minden msn ablakot bezárok... monoton egy este ez is, mint az összes többi. Semmi nem változik, minden a régi hónapok óta. Az agyam megállás nélkül jár...gondolkodom...mitől lehetne más.... mitől lehetne jobb... csak magamon segíthetek. Ugyanazok a gondolatok kavarodnak napról napra a fejemben, meg kell törni ezt az átkozott nagy csendet, egy villámcsapás kell amitől az életem újra színes lesz és kivirulok tőle én is. Megállok egy pillanatra...körbenézek...csend...sötétség...hideg ágy... :(
Csend, sötétség hideg ágy,
Nem mehet ez így tovább,
Ugyanaz a bús dal szól,
Érzem nem vagyok jól.
Nap jön nap nap után,
Innen kéne kiszállni már.
De sodor az ár magával,
A magány bújával bajával.
Tenyerembe hajtom fejemet,
Magammal kiutat keresek.
Fejem végleg lehajtom,
Könnycsepp csordul arcomon,
Felnézek az ég felé bizakodva,
Ugye élhetek szebb holnapot várva?!
De fent sem látok fénysugárt,
Csak a magány hűvös dalát.
Elhallgatott a bús zene már,
Aludni térek immár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése