Miért?

Mondd mért van az, hogy nem kellek,
A hibás mindig csak én lehetek,
Mondd mért van az, hogy nem felelsz,
Ha kereslek rögtön lekezelsz.

Rúgj csak belém bátran ezt érdemlem
Pedig minden jót csak érted tettem,
Naív voltam igen sebezhető,
Gyenge lélekmelengető.

Ott voltam ha fájt elmondtad ha baj van,
Kérdezhettél bármit sosem voltam zavarban,
Neked nyílt a lelkem, neked éltem én,
Érted kelt a nap, te voltál a fény.

Csak azt kérdem volt-e értelme egyáltalán,
Vagy csak a szép emlék mit hagyunk magunk után,
Ennyit vihetek magammal, egy pár elsárgult fényképet,
Kínzó emlékeit egy kényszerképzetnek.

Mert azt hittem te vagy a nagy megfejtés,
Életemben az első jó döntés,
De most már ez csak egy nagy talány,
Életem kegyetlen színpadán.

Kérdések százai sorakoznak a fejemben,
Hangjuktól nyugalmat nem lelhetek.
S kiből egyszer sugárzott az élet,
Most árnyéka egy magabiztos lénynek.

De kevés a fájdalom kínzom még hát magam,
Bízok és várok még él bennem az akarat.
Ha esélyt se látsz én nem adom fel,
Nem tehetem, pedig nem érlek el.

Pedig nem érsz ennyit régóta már,
De én vagyok a hülye aki még mindig vár
És hiába bántasz és nem figyelsz rám,
Én akkor se fogom be a szám.

Nem hallgatok el és nem érdekel ha szidnak,
Én így élek egy szebb jövőben bízva.
Már senki sem ért meg, talán én se magam,
Csak szívem érez bár szavam elakad.

Mert magyarázat nincs ne is várja senki,
De tudom, hogy még érzek nekem kell tenni,
Tenni azért, hogy megtaláljam elvesztett önmagam,
Még akkor is ha elhagyott egy perc alatt.

Mondd ki olvasod ezeket a sorokat,
Voltál már úgy, hogy számoltad a napokat,
Hiába kérdeztél nem válaszolt senki,
Tudtad, hogy neked kell cselekedni.

Tudtad, hogy a hátad mögött kibeszél a világ,
Kinevet még az is ki a szemedben imád.
Ugye te is tudod, mit érez-e szív,
Mely összetört de bírja még a kínt.

Mert mindenkiben ott a kérdés miért,
Miért hagyott el, mért nem szeret egy kicsit még.
Ha valaki egyszer megízlelte az igaz szerelmet,
Elfeledni nem akarja e édes remeket.