És ne legyek ideges?!

Elmentek mellettem, de nektek ez sem elég,
Rúgtok még egyet rajtam, ó én szegény.
Nem kell a sajnálat, engem ne szánjon senki,
Egy pézsével itt már nem tudsz csodát tenni.
Ja és itt van Mr. ki vagyok én,
Ki úgy bánik velem mintha ostoba lennék.
És igaza is van mert tudja,hogy ugrok,
Kurva nagy szivem van és olyan nincs, hogy nemet mondok.
Használj csak ki hadd álljak be a sorba,
Úgyis mindenki ezt csinálja titokba.
Eladjuk holmi vágyakért magunkat,
De holnap nem lesz ki ajtónkon kopogtat.
Reggel senki nem kérdi, hogy aludtam,
Csak azt várja alázzam meg magamat.
És legyek ott és akkor mikor ő mondja,
Pár percnyi boldogságért legyek ostoba.
A naív libákból a világnak sosem elég,
Az leszek én is a te kedvedért.
És itt vannak még a nagymegmondó p.csák,
Akik azt hiszik körülöttük forog a világ,
S egy lélektiprás piskóta nekik,
Reggelire kávéhoz sebzett szív illik.
Úgy vélik ez a szólásszabadság,
Hátulról támadni az nagylányság.
Annyit üzenek nektek én kérek elnézést,
Egyszer úgyis visszanyal a fagyi ez számomra nem kérdés.
S mielőtt az utolsó trágyalevet is a nyakamba öntitek,
Angolosan távozom tőletek.