Átjárja testem az édes mámor,
Csábító illata elkap bárhol,
Bárkivel és bárhogyan,
A gyönyör oltárán ez nem nagy áldozat.
Érintsd meg ajkam harapj még,
Tüzes ízed még mindig ég,
Várom a percet, hogy karjaidban legyek,
Selymes ízedben rögtön elveszek.
Ne félts engem, eressz a mélybe,
A pokol kénköves fenekére.
Gyere újra, ne hagyd abba,
Most ne hagyj magamra.
Te legyél a támasz ki mindig imád,
Velem vagy ha eltaszít a világ.
Mosolyt csak te csalhatsz arcomra,
Majd lecsókolod a virradó holnapra.
De tőled nem fáj, ha kétszinű vagy,
Csak legyél velem mindig oly vad,
És járj velem egy utolsó táncot,
Míg el nem kap a mesés álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése