Szép jó estét Bogárkáim :) fél órája bámulom a monitort mert nem jön az ihlet, próbálkoztam legalább 3 dal átírásával de nagyon nem ment, aztán próbáltam verselni de az sem sikerült, nem jön az ihlet pedig lenne miről írni. Megpróbálom elkerülni a depresszikus hangvételt mivel ma elég jó napom volt :) Na mind1 nem erőltetem tovább szerintem :( Pedig valami nagyon kikivánkozik belőlem. De úgy látszik még nem jött el az ideje, hogy szavakba öntsem.
Hirtelen a földön találtam magam,
De te felhúztál s elakadt a szavam.
Azóta húzol minden nap magaddal,
Szivem táplálod bíztató szavakkal.
Szemedbe nézve látom a csodát,
Egy kisgyerek csendes óhaját,
hogy szeresselek bármi áron,
Szived megpihenhessen párnámon.
Hát legyen úgy én nem félek,
Cserébe semmit sem kérek,
Mosolyunkkal tápláljuk egymást,
Tartson össze a két csillogó szempár.
Ölelj most meg, úgy könnyebb lesz a holnap,
A hajnal találjon mindig a karodban.
S mikor első pillantásom egy új napra száll,
Te legyél ki mosolyával vár.
Nézd mit tettél könnyet csaltál a szemembe,
Elmúlt időn, az emlékeken merengve.
Köszönöm neked, hogy szebbé tetted a világot,
Páratlan ember vagy kit örökké imádok :)
2010. június 21., hétfő
2010. június 16., szerda
I dont believe you...

Pink: I don't believe you kicsit átírva :)
Csak a képed néz most vissza rám..Olykor..
Nagyon szép volt, most minden perce fáj...Néha..
te köddé válsz se egy jéggé vált,
Tekintettel nézel vissza rám,
Ez sírig tart s ha megbánnád...kár..
Én már rég nem élek,
Eltaszítasz és elfeleded nevem,
Én már nem érzek,
Csak játék volt neked.
De én soha nem felejtek,
Örökké csak téged szeretlek,
De ezt ne engedd,
Nyisd fel a két szemem.
Ne tedd kérlek, ne nézz vissza rám... kérlek...
Csak engedj el s többé ne sajnálj...kérlek,
Csak értem tedd s ha nem kellek, most felejts el s többé ne engedd,ez nem szerelem te jól tudod már... fáj...
Én már rég nem élek,
Eltaszítasz és elfeleded nevem,
Én már nem érzek,
Csak játék volt neked.
De én soha nem felejtek,
Örökké csak téged szeretlek,
De ezt ne engedd,
Nyisd fel a két szemem...Ne öleljen két kezed...most már, talán végleg elmehetsz... Mintha csak érezném a bőrömben de nem vagy már Te mellettem,de mostantól élek nélküled.
Én már rég nem élek,
Eltaszítasz és elfeleded nevem,
Én már nem érzek,
Csak játék volt neked.
De én soha nem felejtek,
Örökké csak téged szeretlek,
De ezt ne engedd,
Nyisd fel a két szemem...többé nem kellesz
Te mindig velem én veled...
.gif)
Üres vásznam mivel töltsem most meg?
Eljött az idő, hogy nektek kedveskedjem.
Hozzátok szólok most drága barátaim,
Leírom tőletek kapott tanácsaim.
Rímbe szedem, hogy miért és hogyan,
Mitől jó ez a kapcsolat.
Egy életre szól, meg nem szakadhat,
Ha bántasz is harag nem maradhat.
S ha fájó is néha az őszinteség,
Tőled tanuljam meg a leckét.
Állj ki mellettem ha porig aláznak,
Légy ott ha könnyeim csordulnának.
Ezernyi szép emlék bizonyítja,
A barátság egy örök harmónia.
Mosolyunk ha egybefonódik,
Minden gond megoldódik,
S ha az út végén csak a sötétség vár,
Te várjál majd a kapuknál.
S ha szivem egyszer rossz útra vezet,
Tőled akarom hallani, hogy ő már nem szeret.
Legyél velem mindig a magányos napokon,
És táncolj velem, hogy jobb legyen a hangulatom.
Ha elkábulnék csak pofozz fel bátran,
Attól még az eső is elállhat.
S, hogy tőlem mit várhatsz cserébe,
Ott leszek akkor is ha elküldesz a fenébe.
Loholok utánad ha elkóborolnál,
Meghallgatom szived összes bú-baját.
Csak fogdd a kezem és soha ne engedj el,
A barátság felér bármelyik szerelemmel.
2010. június 11., péntek
Ultimátum...
Elcsépelt mondatok a füleden ki,
Nem tudsz már te szeretni.
Az emlékek is elsárgultak,
Mosolyomra a képek is ráuntak.
Pedig szemem csak érted csillogott,
Túlragyogta a legszebb csillagot.
Testem infulzióra vár,
Rámférne egy tüzes báj,
A lelkemre már orvosság sincs,
Kupidó is csak rám legyint.
Örök boldogtalanságra itéltek,
Talán még egy kortyot nekem is kimérnek.
Ma éjszaka is ultimátomot adok magamnak,
Ahogy azt igértem a tegnapnak, a holnapnak,
A mindenkori bűntudatomnak.
Fogadalmat melyet meg nem szeghetek,
Mellyel megcsaltam már saját lelkemet,
Szerelmemet, szívemet, álmodozó énemet.
Szánalmas és nevettséges érvek,
A szemembe nevetnek éppen.
A tükör sátáni kacajjal bűzlik,
Súgja, hogy vágyam a pokolra küldik.
Elássák a legmélyebb bugyrába,
Ne várjak többé a csodára.
Csak keressem a boldogságom,
Édes mindegy hol találom,
Vagy haggyam, hogy ő megtaláljon,
Örökre két karjába zárjon.
Vele nem egy éjszaka lesz a szerelem,
A hajnallal nem felejti nevemet.
Törjek ki az átkozott körből,
A tűzkarikás sodró erőből.
Rózsaszín felhőkön ne szálljak többé,
Földön járva kevesebb bánat ér.
Minden ismerős, minden barát egy nótát fúj,
Felejtsd el mert tönkretesz piszkosul.
Az én szerelmem a szerelem volt,
Egy átkozott nagy szégyenfolt.
Hajamnál fogva ráncigált,
Törlőrongyként szolgált neki minden porcikám.
Szerelemnek rabja többé már nem leszek,
Afrodité nyilvántartásából töröljék a nevemet.
Nem tudsz már te szeretni.
Az emlékek is elsárgultak,
Mosolyomra a képek is ráuntak.
Pedig szemem csak érted csillogott,
Túlragyogta a legszebb csillagot.
Testem infulzióra vár,
Rámférne egy tüzes báj,
A lelkemre már orvosság sincs,
Kupidó is csak rám legyint.
Örök boldogtalanságra itéltek,
Talán még egy kortyot nekem is kimérnek.
Ma éjszaka is ultimátomot adok magamnak,
Ahogy azt igértem a tegnapnak, a holnapnak,
A mindenkori bűntudatomnak.
Fogadalmat melyet meg nem szeghetek,
Mellyel megcsaltam már saját lelkemet,
Szerelmemet, szívemet, álmodozó énemet.
Szánalmas és nevettséges érvek,
A szemembe nevetnek éppen.
A tükör sátáni kacajjal bűzlik,
Súgja, hogy vágyam a pokolra küldik.
Elássák a legmélyebb bugyrába,
Ne várjak többé a csodára.
Csak keressem a boldogságom,
Édes mindegy hol találom,
Vagy haggyam, hogy ő megtaláljon,
Örökre két karjába zárjon.
Vele nem egy éjszaka lesz a szerelem,
A hajnallal nem felejti nevemet.
Törjek ki az átkozott körből,
A tűzkarikás sodró erőből.
Rózsaszín felhőkön ne szálljak többé,
Földön járva kevesebb bánat ér.
Minden ismerős, minden barát egy nótát fúj,
Felejtsd el mert tönkretesz piszkosul.
Az én szerelmem a szerelem volt,
Egy átkozott nagy szégyenfolt.
Hajamnál fogva ráncigált,
Törlőrongyként szolgált neki minden porcikám.
Szerelemnek rabja többé már nem leszek,
Afrodité nyilvántartásából töröljék a nevemet.
2010. június 2., szerda
Hajrá csajok :)
Kapom a telefont merre kéne menni?
Az msn is villog otthon nem marad senki.
Mit vegyünk ma fel?A figurát ribancosra kell venni?
Á nem, ma inkább a mosolyunkat kell odatenni.
10 óra van indulhatnánk végre,
Örülnék ha mindenki ide érne időbe.
Lassan már éjfél de végre megérkezünk,
Mindenki minket vár, de mi táncra éhezünk.
Kezdjük is el had essenek az állak,
Mozgasd a csípőd csurogjanak a nyálak.
Gyerünk a pulthoz, máma még nem ittunk semmit,
Zengjen a csajos himnnusz ebből most kimaradtok uraim.
Jöhet a következő fütyülős bodza,
A 10.-ig nem árt meg ezt mindenki tudja.
Reggelig nem állhat meg a banda,
A busz megvár minket hajnalba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)