Hableány (dalszövegnek elég gyatra de nem hagyom elveszni)

Mindenki másképp sír,
Másképp éli át a szenvedélyt.
Valamiben bízva bíz,
És akkor sem kér ha elvetél.

Történt egyszer,
Hogy esett a rendszer,
Darabokra hullott a tv-ben.
Nem volt kényszer,
Csak félbe tépve,
Ültem és néztem a képeket.

Elém állt,
És hagyta magát,
Egy magamon kívüli élvhajhász.
Olyannak láttam,
Mint halat a kádban,
Őrjöngve csak is én rám várt.

Mindenki másképp sír,
Másképp éli át a szenvedélyt.
Valamiben bízva bíz,
És akkor sem kér ha elvetél.

Fejemből néztem,
Kérlelve kértem,
Ki tette ezt és mért van így,
Válaszra várva,
Magamra zártam,
Életem kulcsát a bánatban.

Ölelkezve,
Magamat lesve,
Életem látva a tévében,
Így történt,
Szívem széttörték
S a hírekbe került az önző lény.