Elhasznált dobozok közt kutat a kéz,
Tátongó szemével a holmik mélyére néz,
Keresve kutat de semmit sem talál,
Értékes emlék a lyukak dombjára száll.
Rég elveszett vagy sose volt talán,
A kötött pulcsi alatt alaktalan holdsugár,
Jelzi hogy már bevégeztetett számára,
A boldogság eddig nyitott tárháza.
A kötött göncből így lesz kötetlen hazugság,
Jó döntésből féktelen kalandvágy.
Érteni képtelen hisz soha se gondolt,
Mindig csak tett kérdése nem volt.
Magát szépítgette egyre csak másnak,
Felelőtlen mása volt önmagának.
Kutass csak tovább kicsi szivem,
A kulcsodat az ajtóban felejtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése