Aki nagy dolgokra teremtetett,
Örömmel éli meg a bús perceket,
Élete hőn áhított rohanás,
Véget nem érő, örök zuhanás.
Harc a rendszerrel önmaga ellen,
Barátok keblén átsírt néma percek.
Maradás a múlt sötét emlékeiben,
Jövőkép nélkül bolyongva az éveiben.
Remény, segítség ismeretlen szavak,
Elismerést csak élte után kaphat.
Tisztelet és istentől való félelem,
Kövezze utad, táplálja hitedet.
Mert ők azok akik a történelmet írják,
A kor falait építik, a tüzet szítják,
Beléjük rúgva fáj a gondolat,
Évek múltán, hogy ki volt e sorstalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése