2009. november 25., szerda

Itt vagyok megint, hangosabban mint valaha, meglátod majd ez sokkal jobban....


Szép napot bogárkáim!

Súlyos észosztást szeretnék kezdeni de a téma még nem teljesen körvonalazódott. Talán bemutatkoznék, sokan azt hiszitek ismertek pedig gőzötök nincs róla ki is az a Ferencz Barbara. 1990.dec.15-én születtem Gyöngyösön, és, hogy ez miért fontos...gőzöm nincs :P ugorjunk pár évet...Elég korán érő típus voltam, már az általános iskolában elért a szerelem és ez az évek múltán csak egyre rosszabb lett. Erőteljesebb érzelmek alakultak ki nálam de sajnos sok csalódás ért mint mindenki mást. 13 évesen ezért fekete gúnyát öltöttem, úgy gondoltam ezáltal sebezhetetlen leszek. Jóba lettünk a vadásszal is és a nikotin is rabjává tett. Aztán tükörbe néztem és nem volt éppen bíztató a látvány, változtattam és akkor már felhívtam magamra néhány ember figyelmét. 14 éves koromtól az életemet a kapcsolataim határozták meg, a szingli lét számomra ismeretlen fogalom volt. De nem voltam egy angyal a kapcsolatokban, főnökösködtem és mindig szabadságra vágytam mikor volt valakim... majd fordult a kocka, lehet mindezidáig gőzöm se volt arról mi az a szerelem. Hát idén megtapasztaltam. Elment egy év úgy, hogy minden ekőrül forgott, egy ember határozta meg az életem... meg is változtam nem kicsit. Eltünt az életemből az ÉN tudat és már úgy gondolkoztam, hogy MI. A fellegekben voltam és azt hittem ez már örökké tart. De közben elfelejtettem egy nagyon fontos dolgot. KINYITNI A SZEMEM! Az első hónapok tökéletes rózsaszíín felhője lebegett a szemem előtt csaknem 1 éven át és nem láttam hibákat, rossz döntéseket. Tűrtem, nyeltem, hittem...naívan. sokszor észre sem vesszük, hogy az az ember aki egy nap még a csillagokat is lehozta értünk, ma már természetesnek veszi, hogy vagyunk neki és apróságokra sem képes. És eljött az amire számítani lehetett de mégsem hittem, hogy bekövetkezik... ő már nincs itt és nem is jön vissza. Nem élek pedig élnem kell. Felnőtt vagyok fel kell állnom mert tudom, hogy az az ember aki az én párom lesz ezen a földön sosem bántana meg így és sosem tenne tönkre. A múlban élek és nem figyelek a jelenre, a lehetőségekre és nem foglalkozom a jövővel mert arra várok, hogy visszatérjen a múlt. De nem fog és ez számomra a legjobb még akkor is ha most belepusztulok néha. Higgyétek el, az öregek is megmondták... a töltöttkáposzta se jó felmelegítve, ami nem megy nem kell erőltetni. Olyan, hogy szünet egy kapcsolatban nem létezik. Hagyjuk élni a másikat, ne hozzunk új döntéseket nap mint nap... erre a kérdésre mindig tudni kell válaszolni érthetően: Vele vagy nélküle? Nincs olyan, hogy nem tudom meg átgondolom... a szív érez, az agy kontrolál, hangold össze a kettőt de úgyis a végén a szívedre fogsz hallgatni mert az az erősebb.

Lányok! Hozzátok intéznék néhány mondatot. Vannak szép cicababák aki külsőjükkel minden hapsit lenyűgöznek, de ezeket csak egy estére viszik el. A pasiknak is szükségük van egy értelmes nőre ( higgyétek el nem mindig a farkukkal gondolkodnak) , egy barátra akivel mindent megtudnak beszélni, és ott van a jó és rossz pillanatokban. Jó tanács: legyetek őszinték, nyitottak és semmiképp sem naivak, emellett ne komplikáljatok túl mindent hisz egyszer élünk, ragadjátok meg a lehetőséget ha úgy érzitek, nektek kell a kiszemelt pasi. Veszteni való nincs! A csajok híresek arról, hogy tudják, hogyan kell elcsavarni egy srác fejét, igaz hogy mindegyik más, de higgyétek el a nőiességet minden pasi értékeli!

Fiúk! Milyen világot élünk? A csajok udvarolnak? Nevetséges... hol van már a férfiasság meg az udvariasság. Egy nő hadd maradjon nő akit meg kell hódítani. Ne abból induljatok ki, hogy manapság elszaporodtak az útszéli IQ nullák akinek elég egy whiskeykóla ahhoz hogy ágyba lehessen vinni őket, velük sokat nem értek, ha ilyen nő van melletted akkor te is kicsinek érzed magad. De ha egy értelmes és szép nő áll melletted aki meg tud szólalni ha a barátaiddal vagy biztos kihúzhatod magad.

Fiúk lányok! Ne süllyedjetek le! A nőkben maradjon tartás és igenis várja el, hogy a férfi udvaroljon! A férfiak pedig vegyék észre, hogy az igazgyöngy az óceán mélyén van, nektek kell felszínrehozni!

2009. november 22., vasárnap

Indulj már...

Szokásos monoton estémet töltöm, ülök a gép előtt, aludni képtelen vagyok, megszokni a magányt nem egyszerű gyerekek. Pedig mindenki irigyel, milyen jó ez a szingli lét. Sajnos én még nem érzem ennek a pozitívumait és félek később sem fogom. Elment egy vonat de én még a múltban élek, félig még egy másik ember társa vagyok aki már sosem fog felvenni erre a vonatra. A másik felem már nyitna egy új világ felé csak nem tudja merre és hogyan, csak kószálok a nagy világban egyedül. Itt vannak a barátok akik nem keveset segítenek és sokukra bármikor számíthatok de körülnézek és mit látok? Hasonlóan tanácstalan embereket. Pedig én hittem egy mesében ami úgy kezdődik, hogy világra jövünk fél szívvel, a szívünk másik fele annál van akihez rendeltetve vagyunk és kiegészítjük egymást. Sokan biztos most nevettek, hogy hiszek a mesékben de úgy gondolom ez lehet a motiváció ami hajt minket előre. Mert különben mi másért kelnék fel? Azért, hogy elmehessek iskolába vagy dolgozni? F****! Azért élek, hogy boldog legyek, hogy élvezzem az életet! Ez az ami hajt és késztet minden nap arra, hogy felkeljek.


Üres tér

Körülöttem nagy terem fehér falakkal,
Agyamban hangok furcsa szavakkal.
Nem, még nem az őrület mi kerget,
Csak a magány szava feszenget.

Kelj már fel végre, lépj túl rajta,
Ez a vonat már elment többé nem jön vissza.
S ha vissza is tér és csábít szép szava,
Ne szállj vissza mert az nagy hiba.

Ha más bánt legalább magaddal ne tedd,
Az ő hibáit ne másba keresd.
Hidd, hogy létezik egy szebb világ,
Ahol valaki téged is imád.

Tovább most nem megy csipog az msn, valaki megzavart a verselésben és hagyom hadd zavarjon :)

2009. november 11., szerda

Az éjféli lány...

Az éjféli lány sosem kérdez,
Mindig csak felel ez a lényeg.
Önfejűen járja az utcát,
Az ördöggel vívja a magánytusát.
Néha megáll egy pillanatra,
Egyedül vár a pirkadatra.
Leül a kőre és rágyújt egy cigarettára,
Mért van az, hogy az élet megtépázta?
Egyik pofont kapja a másik után,
Nincs ki segíti utján.
Az önfejűségnek most látja kárát,
Sirathatja kínzó magányát.
Törvények nélkül élt szabadon,
Mégis társra lelt egy szép napon.
De az élet tőle is megfosztotta,
Bűnös lelkének ezt a sorsot gondolta.
Végig járja így útját, tán egyszer célba ér,
S megleli boldogságát példaként.
Szobrot állítva ezzel mindazoknak,
Akik az életben sokat csalódtak.
Mert minden út végén ott van a fény,
Csak keresd az utat merre húz a kéz.
Egy segítő érintés mely húz magával,
Megérint simogató, szép szavával.
Ezer meg egy éjféli lány rója az utcát,
S bízik benne, hogy egyszer haza talál

2009. november 5., csütörtök

Ez a vonat ha elindult hadd menjen...


Egy kis világ lelkünk világa, melyet akár egy szó is képes porrá zúzni. Sebezhető, a fájdalmakat is jobban érzékeli, mint testünk bármely része. Gyógyítása hosszadalmas és a lábadozási idő sokszor kiszámithatatlan. Egyik nap jön a másik után és ez a pici lélek sordódik az árral, árral szemben a nagy világgal. De nem állhatunk meg egy percre sem mert az idő kereke csak megy és megy. Talán próbáljunk meg ellenállni, s ezzel saját talpra állni, kikászálódni a tenger fenekéről még akkor is ha nincs egy segítő kéz sem a felszínen. Emberek vagyunk, gyengék mégis erősek mert az emberi lélek élete során sokat szenvedhet. Bízom benne, hogy mindenkinek van a parton legalább egy személy aki felsegíti és ott is tartja, nem engedi visszazuhanni. Éljük hát úgy minden napunk, hogy a tenger fenekén ne legyünk magunk, legyen ki segít a bajban de ő is számíthasson ránk ha sodrás van.

Végezetül remélem nem voltam túl bonyolult de én magam a tenger legmélyéről írom soraimat, magamat is csak azzal az örök jelmondatommal bíztatom amivel mindenki mást: "Örökké nem eshet."