Lélekvesztő

Lelkembe alázva, mélyen tiporva,
Löktek be a sárba, vádakkal kimondva.
Kezemet falhoz most, számat becsukva,
Ébredek kérdőjel számtalan barkóba.
Éjjeli könnypatak, haraggal mardosva,
Ártatlan jó ügyért kínpadra hurcolva.
Igazság elnyomva, őszinte elveszve,
Szitkozó kezet mos, rajtunk most nevetve.
Versemet végezvén, sorok mind bezárva,
Fel nem tett kérdések maradnak holnapra.