Álombál

Nélküled már nem megy,
Csak nézem az órán a percet.
Hosszú nap húz a párnám felé,
De nélküled az egész csak átverés.

Nem lehet álom, ami egyedül ér,
Csókod nélkül az egész semmit sem ér.
És ha nem a te hangod, amivel kezdődik az éj,
Az ég sem lesz majd holnap tiszta kék.

Eljött az éjfél s én még mindig kezedet várom,
S kérdem, mért nem lehet ajkam a szádon,
Hogy hallgasd szívem apró sóhajtását,
Ezzel megédesítsem napod utolsó pillanatát.

Szükség van rád mikor riaszt egy kósza zaj,
Arcomat simító tenyered legyen oltalmam.
Csak még egy pillanatig érezzem, hogy vagy nekem,
S tudjam, hogy az álom bálban van már partnerem.