Halvány fényben felém hajolt,
Halkan nézve egyre csókolt.
Kezemmel lágyan szorítva arcát,
Jeleztem, hogy akarom ajkát.
Elkezdődhet végre a várva várt csoda,
Mintha az egész világ csak a miénk volna.
Hát vesszünk el most benne mind a ketten,
Csábító érintéseddel emelj a fellegekbe.
S ha most azt látod, könnyes a szemem,
Ne félj tőle csak boldogságból teszem,
Ez az az érzés ami már ésszel fel nem fogható,
Erre a gyönyörű pillanatra nincsen már szó.
Rég vártam már erre, nem is hittem benne,
De te jöttél és igaz lett újra a mese.
Te vagy az álmom ez már nem kérdés,
Ne ébressz fel mert nélküled félnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése